Donkó Gábor vezetőbírálónk észrevételei a kollekcióval kapcsolatosan.
Idei évben az Abonyban bemutatott kollekciót nem tudta átnézni, de a dabasit hivatalból volt ideje alaposan tanulmányozni, mint vezetőbírálónak.
Hosszú évek után, Dékány Csaba közbenjárásának köszönhetően Gábort ismét körünkben üdvözölhettük. A kiállítást követően egy hét múlva, Kisújszálláson egy baráti beszélgetésen ki is értékeltük a látottakat.
Gábor úgy értesült, hogy a mennyiség Dabason, a minőség pedig Abonyban volt látható. Aki látta mind a két kollekciót és nem elfogult, az ezen jót derülne.
Sajnos mindkét kollekcióban komoly visszaesést láthattunk, voltak itt is és ott is kiemelkedő galambok, de csak kis számban.
Gábor a dabasival kapcsolatosan elmondta, hogy kevés a típusos fejjel és csőrtűzéssel rendelkező egyed. A kúpos, testarányokhoz igazodó, kiemelt nyak is kevés egyednél volt látható. A tollszerkezetekkel is komoly gondok vannak, sok madáron a laza alsó tollazata sepri a földet. Nincsen meg a kerekedő forma, hiányzik az elegancia. Ezzel együtt, mégis sok az apró, kicsi testű mondainunk.
A szemek színében is komoly visszalépést tapasztalt, nagyon sok a barna szemű egyed, a kívánatos élénk ’’pirosas” kakasszem kevés egyeden volt látható!
A túlságosan nagy comb és nadrág tollak sem nyerték el Gábor tetszését, ezek nem a kiállítási ketrecekbe valók.
Kiemelte még, hogy a nagyobb ketrecekben előnyösebben tudnak érvényesülni a nagyobb testű mondainok. Itt mozgás közben meg tudják mutatni igazi formájukat, míg a 40×40-es ketrecekben csak összehúzzák magukat. Ezek a kisebb testű madaraknak kedveznek.
Röviden ennyi volt az észrevétele Gábornak, aki a jövőben is szívesen közreműködik a kiállításunknál meghívás esetén.
Boós István szakelőadóval is kiértékeltük a kollekciót.
István barátom az ismételt indulásával kapcsolatosan is mondott néhány szót. Szeptember végén tartotta fajtaklubunk szokásos bírálóképzését több érdeklődő klubtag is eljött és egy tartalmas szakmai napot töltöttünk együtt. A délutáni gyakorlati rész a kedvezőtlen időjárás miatt kicsit elhúzódott és ezen már nem tudott mindenki részt venni. A másnapi dúclátogatások szintén baráti légkörben zajlottak.
Ezt követően decemberben dunántúli helyszínen ismételten egy szakmai napot szerveztek néhányan, azon a részvétel meghívásos volt. Erre a szakmai napra nem kapott maghívást István. A rendezvény egyik meghívottja Kürtösi Szabolcs klubunk egykori szakelőadója volt. Ő az egyik klubkiállítás előtt néhány héttel mondott le és lépett ki, nehéz helyzetbe hozva ezzel az akkori első kiállítása előtt álló elnököt, Zsákovics Istvánt. Mivel fiatal tenyésztőtársunk Kovács Gábor, nem rendelkezik bírálói képesítéssel és eddig egy kiállításon vett részt, mint kiállító, úgy érezte a klub egységének megőrzése miatt, vállalnia kell a továbbiakban is a szakelőadói tisztséget. Célja, a Francia Mondain Klub vezetésével szorosabbra fűzni a kapcsolatot és szakmai segítséget kérni a kiállításunk bírálatához. Dékány Csaba titkár segítségével kapcsolatba lépett a francia klub illetékeseivel.
Továbbiakban titkárunk felajánlotta, hogy a jövőben aktualizálja és működteti klubunk honlapját, biztosítva ezzel azt, hogy a szakmai információk hiteles forrásból jussanak el a klubtagok részére. Munkáját a vezetőség szakmai támogatása mellett végzi.
Ezek után a dabasi kollekció rövid értékelése:
Elöljáróban a típusos fejről beszélt: széles és gömbölyű homlokkal rendelkezik a mondain. A csőr közel derékszögben, vízszinteshez közelítően találkozik az előre domborodó homlokkal. A nyaki torokkimetszés szépen ívelt, nincsen állebeny, toka! A kormánytollaknak és az evezőknek is rövid, széleszászlójú tollakból kell állniuk! A farok csak néhány centivel lóghat túl, a rajta nyugvó evezőkön.
Több esetben tapasztaltuk, hogy a kis testet, hosszú kormánytollak és evezők kompenzálták, így tűnt méretesnek a madár. Több galambnál még a széles legyezőszerű kormánytollak rontották az eleganciát, slampos megjelenést mutattak. Ezeknél a hosszú tollú mondainoknál, mindig üres a hát mivel a hosszú szárnyevezők a hosszú farkon pihennek és ezért a rövid hátat nem is érintik.
Ezek után nézzük részletesen a kollekciót:
A fehérek létszáma és minősége is csökkent. Sajnos többen felhagytak a szín tenyésztésével, mert a kereslet is nagyon csekély lett. A fejek, nyakak, tollszerkezet és a forma tekintetében is komoly visszalépések tapasztalhatóak. Hímek között nem volt kiváló egyed, a tojóknál 2 db kiválót láthattunk, közülük a színcsoport győztes valóban egy minden tekintetben kimagasló madár volt. Elgondolkodtató, hogy a kollekció közel harmada, maximum csak jó minősítésig jutott!!!
A feketék esetében is voltak problémák, sok volt a kicsi testű és nagyon kevés a lakkos színű galamb. A szemeknél is több egyednek barna szeme volt, a kívánatos kakas szem helyett! Mennyiségre nem volt panasz, hisz ez alkalommal a szalagos kékek mezőnye után, a legnépesebb kollekció a fekete volt. A hímeknél és a tojóknál is volt egy-egy kiváló egyed. A hím folyamatosan tudta produkálni a figurát. A tojók bírálata során tapasztaltuk a legtöbb változtatást, az összevetésre kivitt galambok pontszáma a nagyobb ketrecnek köszönhetően megfordult. Itt derült ki, hogy a legfigurásabbnak vélt tojó valójában egy hímecske. Mérete miatt ott viszont nem rúgott labdába a győzteseknél, így helyére új egyedet hoztak ki az összevetésre. A feketék mezőnyének negyede is, csak a jó kategóriáig jutott.
A néhány sárga egyed ez alkalommal nem mutatott kiemelkedőt, itt egy nagytestű tojó érdemelt csak említést, a felkészítése hagyott kívánnivalót maga után.
A kékderesek minősége és mennyisége is mutatott visszaesést, itt ez abban nyilvánult meg, hogy kevés volt a kiemelkedő egyed. A testméretek és formák, a színek és rajzok az esetek többségében rendben voltak. Gondot a típusos fejek hiánya, lógó csőrtartások és nem megfelelő nyakak jelentettek elsősorban. Másik problémás dolog, hogy a tenyésztésben előnynek számító dús alsó tollazat, a kiállításoknál az esetek többségében már slampos megjelenést kölcsönöz az állatnak. A tollszerkezet pedig elsőrendű pozíció, akár csak a fej, nyak és csőrtartás. Ha ezeknél egy kívánalmat találunk, akkor már nem lehet kiváló az egyed. Hiba esetén pedig a legjobb figura mellett is, csak jó minősítést érhetünk el. Néhány egyednél még a fúvás és támadó viselkedés nehezítette az értékelést. Mindezek ellenére a győzteseket követő madarakat itt találták a bírálók.
A legnagyobb létszámú kollekció ez alkalommal is a szalagos kékek mezőnye volt 54 egyeddel. Itt láthattuk a legtöbb nagytestű és jó alakú galambot, a mezőnyben sok volt a 95 pontra értékelt egyed. A hímeknél szinte nem volt kiemelkedő, csak az összevetésen tűnt ki egy fiatal hím, ami végül győzni is tudott, a nagy ketrecben való mozgásának köszönhetően. Sajnos a karakteres fejek hiánya és a logó csőrtartások rányomták a bélyeget a kollekcióra. Itt több egyednél is láthattuk a kívánatos kakas szemet, hatalmas kerek szárnypajzsokat, tiszta szép színeket és rajzokat is megcsodálhattunk.
A tojóknál látható volt az egész mondain kollekció legkiemelkedőbb egyede.
A szárny alatti lefutó szín lehetett volna sötétebb ennél a madárnál, nagyság elegancia, tollszerkezet, fej és nyak mind kimagaslott a mezőnyből. A tojók közül 4 egyed ért el kiváló minősítést, de többen érdemeltek 95 pontot is. Legtöbb gondot a tojók esetében, a rendezetlen alsó tollszerkezet jelentett és a vizuálisan kisebb méret. Az összevetésre kikerült példányok esetében, szembetűnő volt, hogy eltűnt némelyik az 50-es ketrecben. Ha megfigyeljük a Franciaországi kiállításokon, már csak 50-es ketrecekben állíthatók ki a mondainok, nem véletlen ott sem a nagyságra való törekvés, hosszú évek óta!
Vörösszalagos fakók mezőnye, a két külföldi kiállítónak köszönhetően az utóbbi éveket nézve, mennyiségileg jól alakult. Minőségi visszaesés itt is jól látható, igaz a lógó csőrtartást kevesebb madárnál tapasztalhattunk, de a tollszerkezeteknél és a fejeknél itt is voltak problémák. Három kiváló egyedet is talált a bíráló, ezek az összevetésnél és a helyükön is egyértelműen mutatták kiválóságukat. A szemek színe is visszaesést mutatott, itt is megjelentek már a barna szemek!
A kovácsoltak, elmaradtak a korábban itt látottaktól, a nagysággal és a vázzal nem volt gond, de az elegancia tekintetében sok kívánnivaló volt. Keskeny mell, keskeny szárnypajzs, rendezettlen alsó tollazat, logó csőrtartás, rendezettlen kormánytollak, nem kellő törzsmélység. Itt nem született kiváló eredmény és a létszámmal sem lehettünk elégedettek. A vörösderesek és az arlequinok üde színfoltjai voltak a kollekciónak, színesítették a repertoárt, de az említett problémák itt is jelen voltak.
Az AOC. színosztályt sokan nem tudják jól értelmezni, pedig már számtalanszor el lett magyarázva, hogy mely mondainok tartoznak ide valójában. Itt sok nagytestű formás egyedet láthattunk, melyekkel remélhetőleg minőségi előrelépést lehet majd elérni a tenyésztés során, megfelelő párosítások esetén. Itt sem született kiváló eredmény, ami mosolyt csalt az arcomra! A kovácsoltak esetében adott hasonló pontszámokhoz képest, az itt kiemelkedő madarak magasabb minőséget képviseltek!
A jövőben a bíráló továbbképzéseket szakosztályi szinten fogja folytatni fajtaklubunk is, mint ahogyan az idei évben megkezdődött más fajtacsoportok esetében. Az ilyen képzéseket elfogadja az MGKSZ bírálótestületének a vezetése, erre megtörténtek az első egyeztetések. Így több bíráló kaphat komolyabb felkészítést az adott fajtákból, ezáltal nagyobb lesz a kínálat a felkészültebb bírálókból. Sajnos az idei évben ez nem a terveinknek megfelelően alakult, az évközben bekövetkezett módosított szabályzatnak is köszönhetően.